Mese igaz történet alapján
Adott egy Nő. Éli az életét, amolyan csajosan. Dolgozik, eltartja magát. Shoppingol, barátnőzik, edzeni jár, ad magára. Megvan mindene. Mindene, kivéve egy dolgot. Családot szeretne, férjhez menni, gyereket szülni, tartozni valakihez. Tartalmat akar az életének.
Aztán egy szép napon eljön ő, a Férfi. Megismerkednek, egymásba szeretnek és telik – múlik az idő. A Nő vár. A Nőnek terve van. Ő tudja, hogyan szeretne élni, milyen vágyai vannak. Viszont vár. Egy jó alkalomra, egy megfelelő napra, egy talán „mostra”. Csalódik, hogy nem jött el. De vár tovább. Közben finoman jelzi, majd később már egyre inkább jelzi a Férfinek, hogy szintet kellene lépni a kapcsolatban. Hiszen ő érzi, ő tudja, neki terve van. Az idő pedig megy. A Férfi azonban ráér. Neki más tervei vannak. Nem érzi szükségét a habos-babos felhajtásnak és a családalapításnak. Amolyan Pató Pál úr módjára ráér még mindenre.
A Nő azonban toporog, tipródik, hisztizik, majd elengedi, körülnéz, nem lát jobbat, beletörődik. Közben folyamatosan reméli, hogy egyszer csak eljön az ő nagy napja is.
Természetesen eljön!
Megkérik a kezét és földöntúli boldogság önti el a szívét. Hirtelen elfelejti az időt, amit mostanáig kivárt. Elfelejti a rossz érzéseit, hogy ő a kutyának sem kell. Elfelejti, hogy a Férfi, aki most őt kéri egyedül, valaha azt vágta hozzá – Soha nem nősülök meg!
Ezzel párhuzamosan megnyugszik a Férfi is. Látva a Nő boldogságát, felszabadul benne a hihetetlen nyomás és úgy érzi, hatalmas hőstettet hajtott végre, amikor legyőzte a félelmét és az elköteleződés mellett döntött. Úgy gondolja, talán most egy időre megpihenhet. Véget ér az állandó pusholás, a könnyes szemek, annak a hajtogatása, hogy már minden barátnőm férjhez ment. Most egy kis időre nyugalom költözik közéjük, hiszen a Nő már boldog menyasszony.
Na, persze, majd rájössz barátom! – mondaná a kisördög, aki a menyasszony vállán boldogan ücsörög. Innentől ugyanis nincs megállás.
A Nőnek nem kell sok. Fellángolt a tűz és érzi, teret engedhet kreativitásának. Évek óta erre várt és nagyjából kész terve van arra vonatkozóan, milyen esküvőt szeretne. Előveszi nagy ötlet mappáját, amit gondosan rendezgetett az évek alatt és beleveti magát az esküvős tartalmak rejtelmeibe.
Aztán elveszik benne…
Rájön, ez sokkal bonyolultabb annál, mint amit elképzelt. Rengeteg dologra kell figyelni, fontos az időzítés, a pontos szervezés, a színek harmóniája, a formák, a ruhák, az, hogy azok passzoljanak egymáshoz. Mi –hogy legyen? A szülők beleszólnak, ez idegesítő, mi közük hozzá, miért kell figyelembe venni, amit ők akarnak? De én mit akarok? És mit akar a vőlegényem! Tényleg, a Férfi! Ő hol is van? Eddig csendesen megbújva pihengetett a háttérben, mint aki jól végezte dolgát. Elkönyvelte, hogy az ő teendői a lánykéréssel véget is értek. Nyert egy évet legalább, majd valamikor lesz esküvő, de neki az nem fontos. A Nőnek viszont az. A Nőnek az eljegyzés már maga a belépő az esküvőre és onnantól, hogy megvan a belépő, elkezdődik a visszaszámlálás. A Férfi tehát előkerül és a kérdések töménytelen halmazában találja magát. Olyan témákról kellene véleményt alkotnia, amiről fogalma sincs, leginkább nem is érdekli. Hidegen hagyják a színek, az étterem, a menü, a koszorúslányok ruhája, a zene, a tortáról és a süteményasztaltól főként a hideg rázza. Nem akar esküvői fotósnak pózolni, sem új öltönyt venni. Neki azt mondták, ez csak egy buli, ahova oda kell állni és kimondani – Igen. Különben is, ez majd a jövőben lesz esedékes. Egyáltalán nem érti, miért kell ezzel ennyire előre foglalkozni. Nemhogy nem érti, menekülne tőle.
A Nő pedig ott áll, még mindig boldog menyasszonyként, mégis elhagyatottan, kérdései tömkelege pedig maga alá temeti. Mindenki mást akar a környezetében, mindenkinek van egy jó tanácsa. Mindenki tudja, hogyan kell jól esküvőt szervezni. Mi a legjobb szertartás zenének. Honnan kell ruhát beszerezni. Ki a legjobb tortás. Leendő anyós igyekszik a saját elképzeléseit belevonni édes gyermeke esküvőjébe, azzal nem foglalkozva, mit szeretne a Menyasszony maga.
Ott áll tehát a Nő, a Menyasszony és azt érzi egyedül maradt.
Tévedsz kedves Menyasszony!
Tévedsz, amikor azt érzed, belezavarodtál csupán az elintézésre váró teendőkbe. Tévedsz, amikor azt hiszed, kifutottál az időből. Tévedsz, amikor bárkire is hallgatnod kell, de Téged senki se hallgat meg. Tévedsz, amikor elhatalmasodik rajtad az érzés és legszívesebben Menyaszörnyként hisztiznél az egész esküvői mizéria miatt!
- Van, aki megfogja a kezed.
- Van, aki csak Rád figyel, a Te igényeidet tekinti elsődlegesnek.
- Van, aki ügyesen bevonja a menekülő Férfit is, hogy úgy érezze, rá is tartozik az esküvőtök.
- Van, aki olyan méltó eseményt alkot Nektek, amelyben mindketten komfortosan érzitek magatokat, amely Rólatok szól, amely nyugodt háttér körülményeket biztosít.
- Van, aki leveszi a válladról, vállatokról, a szervezés sokszor bonyolult és nehézkes teendőit, átveszi az irányítást, de a döntést a Ti kezetekben hagyja.
- Van, aki mindezt úgy teszi, hogy bármikor szükséged van tanácsra, véleményre, kísérőre, illetve pusztán egy vállra, aki meghallgat, ott lesz Neked.
- Van, aki megvívja az álomesküvő elképzeléseket az anyóssal, apóssal, anyával, apával és minden barátnővel, rokonnal, úgy, hogy a Ti akaratotok érvényesüljön.
- Van, aki kiáll érted / értetek és segít, hogy az esküvő valóban álomnap legyen.
- Van, aki megakadályozza, hogy valaha is Menyaszörny váljon belőled és hozzájárul ahhoz, hogy az esküvő előtti jegyesség időszakára mindig úgy gondolj, mint a gondtalanság örömteli hónapjaira.
Segít Neked mindenben a WedThings Esküvőszervezés!
Fordulj Hozzánk bizalommal esküvővel kapcsolatos kérdésekben elérhetőségeink bármelyikén.
wedthingswedding@gmail.com
+36 20 566 5498
Kommentek